Fordítóirodánk az elektronikus dokumentumhitelesítés terén piacvezető NETLOCK minősített elektronikus bélyegző-szolgáltatását használja. Az elektronikusan aláírt teljes bizonyítóerejű magánokiratok ugyanazzal a joghatással bírnak, mint a nyomtatott, lepecsételt, tollal aláírt dokumentumok, és az Európai Unió összes tagállamában egységesen elfogadottak. Sőt, hamisíthatatlanságuk miatt egyre inkább az e-hiteles dokumentumokat fogják választani. |
A bélyegző megfelel az eIDAS-nak (az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendeletének az elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról) és a magyar Eüt. (az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény) előírásainak, és hosszú távon hiteles marad.
Az elektronikusan bélyegzett ("aláírt") dokumentumokat desktop szoftverekkel vagy internetes szolgálatásokkal lehet ellenőrizni:
1. A dokumentumot Acrobat Readerben kell megyitni. A fejlécben a célnyelven áll, hogy mit kell tenni:
2. Kattintsa meg a fejlécet. A hitelesítésszolgáltató (az oprendszer nyelvén) visszajelzi, hogy a dokumentum érvényes, hogy a hitelesítése óta nem módosult, és hogy a bizalom forrása az EU:
3. Az Aláíró tanúsítvány megjelenítése… gombra kattintva bővebb információk jelennek meg:
4. Végül az Aláírói tanúsítványból a következőket tudhatjuk meg:
Ha eszközén nincs AcrobatReader, az elektronikus dokumentumok érvényességét online is ellenőtizheti, ha böngészőjében az alábbi oldalak valamelyikére navigál:
Hivatalos fordításokat és hiteles cégiratokat továbbra is készítünk papíron, azaz a kinyomtatott fordítást összefűzzük a forrásdokumentummal, záradék, aláírás és pecsét kerül rá.
Amióta csak az emberek jogokat vagy javakat biztosító dokumentumokat állítanak ki, léteznek módszerek azok hitelesítésére is. A hitelesítés azt jelentette, hogy bárki, akihez a dokumentum eljutott, biztos lehetett afelől, hogy azt valóban az a hatóság állította ki, amelynek ez a hatáskörében áll.
Dokumentumokat hitelesítettek viaszpecséttel, egyedi tintával, papírral. Az ügyvédek, közjegyzők és a fordítóirodák a mai napig zsinórral fűzik össze a papírokat, használnak körcimkét, pecsétet, domborozó bélyegzőt és persze a jó öreg szabadkézi aláírást. A legnagyobb biztonságú dokumentumokat (pl. bankjegyeket) különleges nyomdai eljárásokkal is biztosítják (színváltó, metszetmély, irizáló nyomat, fémszál, vízjel, Braille-írás, mikroírás).
Azonban bármilyen technikát is fejlesztettek ki az okiratok kibocsátói, azt mások előbb-utóbb megtanulták hamisítani (hiszen jellemzően sok pénzről volt szó). A felsorolt technikák ma már széles körben hozzáférhetők, és az aláírást is le lehet utánozni.
Az információs korhoz méltóan ezért fejlesztették ki az elektronikus aláírást, vagyis az
A tanúsítványt internetes számítógépeken lehet megjeleníteni. Ez minden korábbi hitelesítéssel szemben bizonyítja azt is, hogy az aláíró pontosan az aktuálisan olvasható tartalommal állította elő a dokumentumot, amelyben egyetlen pixel sem változott meg azóta. A PDF fejlécére kattintva a tanúsítvány kiadója – egy független harmadik fél – igazolja vissza, hogy az adott iratot ki és mikor állította ki.
Az e-hiteles dokumentumok új világában egy másik probléma is a múlté. Elvileg az küldemények átvételének igazolására fejlődött ki a postai tértivevény intézménye. A postás aláíratta a tértivevényt a címzettel, majd átadott neki egy lezárt borítékot. (Ha a címzett bármilyen okból nem vette át, akkor azt feljegyezte.) Azonban a tértivevény aláírva sem azt igazolta, hogy MI volt pontosan a borítékban, valójában csak a boríték átvételét igazolta (az ajtóban odafirkantott szignók csalhatatlanságát most nem firtatva). Tehát a múltban az irat – sőt a boríték – tartalmáról feladó és címzett elvileg bármit állíthatott (és állított is sok esetben).
A levelezés digitalizálása megoldást nyújt erre is. Mint említettük, a hitelesítés-szolgáltató visszajelzi a kibocsátó kilétét, a kibocsátás időpontját és a tartalom eredetiségét. A tartalom tehát mind a feladó, mind a címzett által letagadhatatlan. Magának az e-hiteles doksik kézbesítésének letagadhatatlanságát az állami hatóságok egyre inkább ügyfélkapukkal, cégkapukkal biztosítják (Magyarországon eddig csak próbálják) úgy, hogy az azokba érkezett dokumentumok jogszabály szerint átvettnek minősülnek.